2008. március 26., szerda

Értekezés Luc Besson "Az ötödik elem" című filmjéről.

(Az ezen a blog-on található valamennyi fejtegetés - szándéka szerint - nem személyekkel, hanem eszmékkel kapcsolatosak.)
 
"A Nyugat messze előttünk jár, de tévúton."
(Lev Nyikolajevics Tolsztoj gróf)
 

 "Minden érdemét elismerhetem valakinek (Sartre-ra gondolok), s mégis azt tarthatom, hogy szerencsétlen flótás. Miért?Mert az a benyomásom, hogy nem értett meg semmit,hogy nem jutott el a lényegigés soha nem is fog eljutni." 
(Emil Cioran Sartre-ról.)

"A kifinomultabb módszerek nem csupán azért veszélyesebbek, mert hajlamosabbak félrevezetni azokat az elméket is , amelyekre durvább módszerekkel nem lehet befolyást gyakorolni; persze ez sem éppen elhanyagolható szempont; fokozott veszélyességüknek van azonban egy olyan oka is, ami sokkal szélesebb területet érint, és ez azonos azzal az okkal, amely korábbi meghatározásunk szerint a materialisztikus koncepciót sokkal kevésbé veszélyessé tette azoknál az elgondolásoknál, amelyek egy alsóbbrendű pszichizmus irányába mutató tendenciával rendelkeznek."

(René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei. A pszichoanalízis vétkei. - fejezet. Kvintesszencia Kiadó. Debrecen. 2006.)


"Mi kezdetben maró méreg, de később egyre édesebb, mert világosságból kelt - e boldogság a szent összhang szerint való.
Mi kezdetben tömény nektár, de később egyre mérgezőbb, mert vágyból kelt - e boldogság a szenvedély szerint való."
(A Magasztos szózata)


"A tenger egyetlen hulláma, bizonyos szempontból tekintve elkülönülő egységet képez, vég és kezdet, születés és halál. Más szempontból azonban a hullám magában nem is létezik, csupán a víz viselkedése, nincsen benne semmi elkülönülő egys
ég, csupán víz." (Szögjal rinpocse)

A professzionális minőségű modernista ideológiai propaganda filmek tengeréből több alkotást is választhattunk volna tanulmányozás céljából, például a 300-at, a Téglát, az Amelie-t, a modernizált Sherlock Holmes-t vagy a Harry Potter-t:

Véleményem szerint a "300" valódi mondanivalója akkor tárul fel, ha a "spártaiakban" a modernista hagyomány, míg a "perzsák" * démoni majom-seregletében a szakrális hagyomány képviselőit ismerjük fel. A film figyelemreméltóan és tanulságosan érzékelteti a principális dualizmus látásmódjából következő életérzéseket és bizonyos önleleplezéseket is tartalmaz, ezért fontos alkotásnak tekinthető.

*
""Mit is mondott Kapuscinskinak egy teheráni szőnyegárus?
"A perzsák szellemi, nem pedig anyagi javak révén maradtak fenn két és félezer éven át. Vagyis költészetünknek és nem a technikának, vallásunknak és nem a gyárainknak köszönhetjük, hogy annyi háború, invázió és megszállás ellenére perzsák tudtunk maradni." Ezúton üzenem, én a perzsák oldalán állok."" (Végh Alpár Sándor: Köznapló. Magyar Nemzet. 2012. április 21.,szombat.)
A több Oscar-díjat elnyerő "Tégla" a nihilista profanizálás típus mozijának látszik, mert hát legyünk "őszinték", "ilyenek vagyunk valójában", ugyebár.

Az áldozati bárány "Amelie" liberalizálásának folyamat-ábrázolása a szerelem kultusz példájának tűnik, amely téma azért is figyelemre méltó, mert a modernista propaganda jelentős része éppen a nőkre irányul. (A neospritualitás és a női spiritualitás összefüggéseit lásd.: Julius Evola: Lázadás a modern világgal szemben. Kötet Kiadó. 1997. Budapest-Nyíregyháza.).

A szikár, konzervatív Sherlock Holmes modernizálása ((jópofizálása, demokratizálása (nivellálása), liberalizálása)) teljesen lehúzza és meghamisítja a történetet.

Az elsősorban az ifjúság számára készült "Harry Potter" káros hatásainak mibenléte talán a "fordítottság" kifejezéssel írható le leginkább. Ebben az esetben az a benyomásunk, hogy a szerzőnő világképét inkább a konjunkturális elemek, - Vladimir Iljics Lenin kifejezésével élve - a "hasznos idiotizmus" uralja. Valószínűleg fogalma sincs arról, hogy mit művel (Vö.: René Guéon: A mennyiség uralma és az idők jelei. 30. fejezet: A szimbólumok megfordítása. Kvintesszencia Kiadó. Debrecen. 2006).

Végül Wim Wenders, egyébiránt roppant színvonalas, alkotásával - a "Berlin fölött az ég" -gel - kapcsolatban, a néző azt a tényt állapíthatja meg, hogy a rendező által sugallt "helyes" törekvési irány nem a felfelé történő (szakrális), hanem süllyedő önátlépés*, így a film a judaista világiasság centrizmus apoteózisának tekinthető, mely a modernizált kereszténység, a newage, a neoprotestáns szekták, neospiritualitás látásmódjára hajaz. Mintha a szerző a mai kor kánonjában sokallná az égi és keveselné a profán aspektusokat, kvázi úgy érezné, hogy erre a veszélyre fel kell hívni a figyelmet.

Hasonló 180 fokos szemléleti irányváltás jellemzi Ingmar Bergman "A hetedik pecsét" című filmjét is.

A problémát úgy is jellemezhetjük, hogy az alkotók Istent a Világban keresik, holott a Világ van Istenben és itt abszolút lényegi kérdésről van szó, melyről szólnunk kell, bármilyen tabudöntögetőnek is tűnik talán mindez.


*A deszakralizáló szemléletnek jó példája némely barcelonai villamoson látható felirat: "Nincs Isten, élvezd az életet."


Miért "Az ötödik elem"?


"Az ötödik elem"
azért tűnik mégis az egyik legmarkánsabb példának, mert a rendező által az Extrák-ban kifejtett ars poetica - "only light, only love, only life" * - tipikus "New Age" illetve neo-spirituális esszencia és mint olyan a modernista hagyomány évezredes tanításaival (A Kettő, a kis-én abszolutizációja.) lényegileg azonos:

*
(Csak a
Fény (fogalmi intellektus)=Elme=kis-én;
Csak a Szerelem=
Lélek=kis-én;
Csak az Élet=
Test=kis-én.

A szakrális felfogás szerint,
Csak a Világosság (Fogalmakon túli, intuitív intellektus (lásd.: Guénon))=Szellem=nagy-én;
Lélek=kis-én;
Test=kis-én.)A Fény- Árnyék dualizmus a fogalmi ész kultuszával kapcsolatos ((Lásd a Ehnaton fény kultuszát illetve a Prométheusz és Lucifer (Fényhozó) mítoszokat)) és, mint olyan, a pszichológiai ego kultusz kifejeződése, hiszen a fogalmi ész az ami az én nem-nem én megkülönböztetés legfőbb letéteményese.
Amit nem lát illetve tagad az a szakrális hagyomány Világosság kultusza és a Fény-Árnyék fölöttiség hagyománya.
A Szerelem-Gyűlölet dualizmus, valamint ide kapcsolódik a Fiatalság kultusz*, ami az Öregséggel áll szemben. A kultusz centrális eleme a szaporodás, amely szintén az Élet győzelme a Halál felett felfogást fejezi ki.
Amit nem lát vagy tagad az a primordiális hagyomány Istenbe vetett szerelme, a szeretet-gyűlölet fölöttiség, az okos-ügyes helyetti bölcsesség preferálása.



*

"Szépek a fiatalok, de az öregek még szebbek."
(Walt Whitman).Az Élet kultusz a Halállal * van "örök" küzdelemben, ebből fakad a modernizmus "győzelem-hatalom" kényszere. A halhatatlan fájáról evést tiltja és mint ész kultusz, a tudás fájáról evést élteti és az ezzel kapcsolatos bűn-t nem ismeri el, a spirituális másodszületést a valódi halállal azonosítja.

*
"
(...) a Tashil-hun-po kolostorban mondta nekem egy fiatal szerzetes, hogy amikor él, önmagán töpreng, ha viszont belefeledkezik valamibe, kiesik az időből, elfelejti magát, és akkor ő halott. Halottnak lenni jó - mondta mosolyogva." (Száraz Miklós György: Halottnak lenni. Magyar Nemzet. 2012. április 21., szombat.)

A szakrális hagyomány a spirituális másodszületést tartja fontosnak, azt, hogy együnk a Halhatatlanság fájáról, a tudás fájáról evést pedig ősbűnnek tartja. Hitelesség kritériuma a hamis tanítás elutasítása és a vele való küzdelem is, hiszen csak a színültig telt üresség avagy Isten lehet a centrumban, más nem.

"A másodlagos babiloni hagyományok alapján íródott zsidó Genezis a Szent Tudás Fájáról való gyümölcs leszakítását és elfogyasztását bűnbeesésnek minősítette. A beavatás eredeti értelme így pont a visszájára fordult, és az isteni tudás tiltott gyümölcs lett. (...) Magukat az individuális egójukkal azonosították és ehhez ragaszkodtak, a lélek misztikus haláláról szóló tanítást, a valóságos halállal azonosították."
(
Szathkányi Attila: Az aranykor és eleink igézete. Főnix könyvműhely. Debrecen. 2008)

Mindezekből könnyen érthetővé válik, hogy a Pénz-Szexualitás-Hatalom témákban (A három P: Pénz- Pi.a - Politika) való folytonos sürgés-forgás, hiperaktivitás, mely oly jellemző napjaink modernizmusára, voltaképp egyfajta profán természet-vallás, élet-kultusz szemléletéből fakad, mivel az érzékszervi valóság abszolút értelemben vett illúzió jellegét nem ismeri fel.


A film sűrített tartalma:
Az alkotás azzal kezdődik, hogy igazságkutató tudósok (1.) rájönnek, hogy a Gonosztól - melynek célja, hogy elpusztítson minden életet a földön – való megszabadulást egy tökéletes emberi lény, az ötödik elem fogja lehetővé tenni. Ő a kulcs, aki birtokolja az isteni fényt, amivel legyőzhető „Mr. Árnyék”. A felsőbbrendű harcos hivatása az életet védeni a halállal szemben (2.).

A világot megmentő akció főhadiszállása New York City, amely önmagába véve olyan amilyen, de alapvetően egy színes, szórakoztató, jópofa világ, amely önmagát is képes kritikusan látni: Mr. X., a „Szar Tv” sztárja. Ezt a kívánatos miliőt, fenyegeti Zorg, az al-Árnyék, aki - szemben korlátolt, ronda és büdös, alacsonyabb-rendű, terrorista katonáival, akik hisznek valamiféle „becsületben”, ami öngyilkos, értelmetlen zagyvaság, amire rá is fáznak, de megérdemlik a „hülyék” – bár már szintén felvilágosodott realista, csak ezt titkolja, mert önző céljai, és félelmei miatt mégis inkább a rossz oldalt szolgálja. A film végén ezért meg is kapja jól megérdemelt büntetését, de ezt is csak önmagának köszönheti (3.).

A világot egyedül megmenteni képes „ötödik elem”, a "Messiás" - aki a tudósok és a tudomány bábáskodásával kel életre (4.) – egy szexi belevaló csajszi (5.), vörös hajú ördögfióka, teli élettel, formabontó természetes őszinteséggel, erővel, találékonysággal és zsenialitással (6.). De mivel egyúttal törékeny és érző emberi lény is (7.), ezért csak az ex-kommandós taxisofőr (8.), a jóságos és bölcs rabbi és a sutaságában is rokonszenves Dávid segítségével érhet célba, az amerikai kormány és vezérkar korlátlan támogatását élvezve (9.).

A film alapideológiáját a profetikus rabbi fejti ki, amennyiben „a régiek szerint” a Teremtés fényét a négy elem és az emberi ötödik elem, együtt alkotják, amely képes életet vinni a Világegyetem legtávolabbi zugaiba, de ha a Gonosz a középpontba áll, a fényből sötét lesz, az életből halál, örökre (10.). A film végén kiderül, hogy a világot csak a szerelem miatt érdemes megmenteni, mert csak ez több mint a pusztítás (11.).


1.
"Nem szerencsés ha egy vallásos ember az iránt érdeklődik, hogy a tudomány mit mond Istenről. Üdvözlendőbb lenne ha az foglalkoztatná, hogy Isten mit mond a tudományról." (Buji Ferenc : Magasles. Kairosz Kiadó. 2003)

2.
Fény-Árnyék küzdelmének abszolutizálása: principális dualizmus.

3.
Relativizálás és profanizálás.
A modernista profanizáció jele amikor megjelenik az az érvelés, hogy nincsenek magasabbrendű, halhatatlan értékek, így az ezekre való törekvés ostobaság. Ha őszinték akarunk lenni, a világ mocsár, melyben mi vagyunk a virágok (Kis-én kultusz). Egyébként az élet harc a túlélésért, "önző gén" elmélet és darwinizmus. De említhetnénk az új hollandiai diabólikus praxist is, a templomok disco-sítását valamint lakásként való használatát: Tehát ott ahol korábban a szentséget osztották, esznek, illemhelyre járnak és szexuális életet élnek.
(Vö.: Lovas István : Nyugat-Európa már rég nem keresztény
.)

4.
A tudomány abszolutizálása, az Ész kultusz al-esete.

Az Ész-kultusz kapcsán:
1789: A párizsi Notre-Dame –ban, a „veszettek” - Marat és Hébert mozgalma "letaszították" Istent az oltárról, hogy az Ész Istennőjét helyezhessék el rajta, akit egy színésznő-prostituált személyesített meg. Az ünnepélyes eseményt a festőművész Dávid rendezte meg. (Egyik kedves barátom érdekes felvetése, hogy a korabeli - ipari jellegű - nyakazási kedv (Dr. Guillotin.), összefügghet a Fej - /Ész/ kultusszal. Ezt a felvetést látszik erősíteni az egydollároson található "dekapitált", dualizált egyiptomi piramis is, aminek a szimbolikája szintén ebből a korból ered és a francia forradalom eszmeiségéből táplálkozik.) Az 1970-es évek Magyarországán, Lukács György egyik könyvében, „Az Ész trónfosztása"-ban, azon kesereg, hogy még mindig vannak olyan maradi emberek - a haladás és az emberiség végső boldogságának kerékkötői - akik az Észt újfent meg akarják fosztani hatalmától, hogy Istent ültessék a helyébe. Róla írja Buji Ferenc, hogy "Az észbeli képességek magas foka, időnként az értelmi képességek szánalmas színvonalával képes párosulni."
5.
Fiatalság kultusz és profanizált Teremtés centrizmus.

6.
Nyilván az alternatív pedagógia terméke.

7.

Életizmus:
Az örök Isten helyett a mulandó élet(ember) lesz „minden”.
Az emberizmus, humanizmus ennek egy alesete.
8.
A liberális "tolerancia vasökle." (Buji Ferenc)

9.
Korunk médiájának diszkrét bája, hogy a lokális békát előszeretettel ábrázolja úthengernek, a globális úthengert pedig királyfinak.

10.
"Monoteista" dualizmus, ahol a kis-én Isten (Fény-Ész) küzd az Őt mindenáron elnyelni akaró Nagy-én ellen.
Tehát ami az Életen kívül esik (a Halál birodalma) az ellenség, ami elpusztításomra tör*. Innen a modernista messianizmus hevülete.

11.
Szerelem kultusz:
Profanizált szeretet eszmény valamint Teremtés centrizmus, Teremtő centrizmus helyett.

A "szerelem" és a "pusztítás" kétdimenziós világánál eszünkbe jut René Guénon megállapítása, hogy "Korunk egy példátlanul stupid korszak.". Ha vannak hiábavaló, önző és megoldhatatlan problematikák, amelyek inkább előbb, mint utóbb kiábránduláshoz vezetnek, akkor azok a modern "szerelmi - érzelmi kérdések". (Lásd még a gyermek-szentimentalizmus témakörét.)


"Csak a természetfeletti szeretet szabad.* Ha erőltetjük, szükségképpen természeti szeretettel írjuk felül. De fordítva, a természetfeletti szeretet nélküli szabadosság, 1789-é, teljességgel üres, merő elvonatkoztatás, a valamikori valóságossá válás minden lehetősége nélkül."
(Simone Weil: Izrael.)

*A profán élet, szerelem, ifjúság kultuszokkal az a probléma, hogy a pszichológiai ego hogylétében keresi a végső megoldást. Hogy ez miért tév-út, arról - többek között - Hamvas Béla is ír a Scientia sacrában:

"Az egyéni Én megváltására irányuló jóga éppen azt akarja megtartani, akit éppen tűzre kéne vetni és elégetni: Az Ént."

 
Végül: 

Mivel minden csupáncsak látszat,Mi lehet a létezőben tökéletes?Nincs köze jóhoz, rosszhoz,Elfogadáshoz vagy elutasításhoz.Joggal fakadhatsz akár kacajra!"(Longcsenpa) 

"Nagyon kevés lehet, ami autentikus, vagyis nem csupán a mesterek nem állnak azon a fokon, ami valóban mesternek megfelelő hely, hanem a tanítványok sem állnak az igazi tanítványi szinten." (László András)
 
"Szörnyű, hogy a tényektől sohasem jutunk el a valóságig." (Rilke) 


"A régi korok Mesterei szabadok és látók voltak.
Szellemi erőik végtelenségében nem létezett még az "én",
a benső erő közvetlensége méltóságot kölcsönzött megjelenésüknek.
Elővigyázatosak voltak, mint aki téli áradáson gázol át,
éberek, mint aki tudja: ellenség veszi körül,
megragadhatatlanok, mint az olvadó jég,
durvák, mint a megmunkálatlan fa,
mindent felölelők, mint a tágas völgyek,
kifürkészhetetlenek, mint a zavaros víz.
Ki tudná ma már fényének erejével megvilágítani a belső sötétséget?
Ki tud ma már élete emelkedettségével megeleveníteni a belső halálból?
Őbennük volt az Út.
Individuumok voltak, az Én urai:
És ürességük teljességgé lett."

/Lao-cse, Dao de jing, XV. vers,
Szongott Rudolf fordításában.In.: Julius Evola: Lázadás a modern világ ellen. Kötet Kiadó. Budapest-Nyíregyháza. 1997./