Recenzió:
Pravoszlávia és/vagy római katolicizmus?
A kortárs lengyel, amerikában élő és tanító - római katolikus - egyetemi professzor írása lényegileg egy nagyon fontos szellemi vonulatot elemez, az orosz isten-központú választ a modernizmus világiasság-központú XIX. századi nyomulására.
A könyv másik erénye, hogy lebilincselő stílusban és komoly tárgyi felkészültséggel tárja elénk fontos bölcselők munkásságát, bizonyos értelemben elősegítve a tájékozódást ebben az izgalmas polémiában, amelynek jelentősége az eltelt évszázadok során csak fokozódott (1).
Azonban a könyv gondolatiságát talán legmarkánsabban kifejező megállapítás, amennyiben Solovjovot nyugatos, római katolikus barátnak, míg Dosztojevszkijt Nyugat és római katolikus ellenesnek állítja be, hamis törésvonalnak tűnik, mivel Vlagyimir Solovjov "mindenegység" elve a római katolicizmus univerzalista-tradícionalista látásmódjával harmonizál, míg Dosztojevszkij a Nyugat (és a nyugati római katolicizmus) világiasság centrikus, modernista jellegét bírálta, abban torzulást, egyenesen antikrisztusi veszélyt sejtett és ez ellen hirdetett harcot (1), tehát egymásnak nem mondanak ellent, annál kevésbé mivel a két említett szerző spirituális alapállása tulajdonképpen megegyezik (2).
A valódi törésvonal - úgy tűnik - nem köztük, hanem inkább a nyugatias római katolicizmuson belül sejlik fel. Ezt a problémát - benyomásunk szerint - Walicki nem érzékeli, ebből kifolyólag azonban szándékolatlanul értelmezési zűrzavart, mintegy gondolati kakofóniát állít elő, amivel érezhetően nem tud megbirkózni és amely problémát a bevezető sorokban említett erények sem képesek orvosolni.
Emellett az is a könyv szemléleti esetlegességét támasztja alá, hogy többször tesz hitet a fejlődés-elmélet, a vallásbölcselet evolúciójának (3) tana mellett, ezenkívül relativizálja a mózesi etnocentrista és a krisztusi univerzalista messianizmus közötti - a keresztény spiritualitás szempontjából bázikus fontosságú - különbséget (4), továbbá katolikus szempontból vállalhatónak gondolja a judaista "vallási materializmust" - amely a jézusi égi orientációval ellentétes, világiasság felé irányuló tanításnak tekinthető(5) - valamint etalonként használja a liberalizmus és a "vallási reneszánsz" kifejezéseket(6).
Mindennek betetőződéseként Solovjov felekezetek fölötti misztikáját St. Martin szabadkőműves vonalából eredezteti, holott súlyos zavart képezhet, ha nem láttatjuk világosan a felekezetek fölötti Isten illetve a felekezetek fölötti felekezet felfogások közötti lényegi különbséget, amely úgy is megközelíthető, hogy az orosz vallásbölcselő a primordiális tradíció talaján áll, míg az utóbbi jellemző példája annak, hogy egy eredetileg szakrális beavató társaság, miként válhat a principálisan dualista modernizmus világhódító törekvéseinek egyik fő letéteményesévé és amely szervezet átlényegülése - fordított szembefordulása - tanulságos lehetne akár a római katolicizmus számára is.
Mindezek alapján erről a tradícionalista érdeklődésűnek tűnő műről, az mondható el, hogy valójában egy modernista szemléleti keveredést, kedvezőtlenebb esetben "ellentradícionalitást" (7), egyfajta magas színvonalon interpretált, ámde hamis vallási látásmód képét mutatja, amelytől például Solovjov is óvott, így a könyv lényegében a római katolicizmus spirituális önsorsrontásának újabb megnyilvánulásaként is értékelhető, amit súlyosbít az a tény, hogy a témaválasztás és az elemzett jobbnál-jobb szerzők önmagukban valós alkalmat nyújtanának a látásmód "hazatérésére".
Mindez azért kitüntetett fontosságú, mert bázikusan még mindig a Római Katolikus Egyház az a szerveződés, amelyre alapozva a későbbi nyugati spirituális helyreállítás épülhetne, azonban ezzel a hozzáállással a Nyugat a további szellemi ellaposodást, önfelbomlasztást kockáztatja.
(1): Vö.: Czakó Gábor: A Nagy Semmi terv. Ökotáj. 41-42. szám. 2009.
(2): Vö.: F.M. Dosztojevszkij: Karamazov testvérek. illetve Ördögök, valamint Solovjov: Az Antikrisztus története. (Századvég Kiadó. 1993.)
(3): Ha abszolút értelemben nincs halál (tehát abszolút értelemben van Isten), akkor abszolút értelemben nincs evolúció.
A II. vatkáni zsinat kritikáját* lásd, Rama P. Coomaraswamy: A Szent hagyomány evolúciója? A tanítás fejlődése? - című írásában. /Internet/
*A tradícionalista katolicizmus - Lefevre atya - iszlám-ellenessége** jelzi a római katolicizmus sajnálatos szemléleti válságának valódi mélységét, hiszen ez a megnyilvánulás a felekezetek fölötti felekezet modernista és nem a felekezetek fölötti Isten tradícionalista látásmódjára utal, hiszen a kereszténység és az iszlám eredeti tanítása principálisan megegyezik, a különbség köztük valójában formai.
Vö.: Dr. Baranyi Tibor Imre: "Az iszlám Antikrisztusa." /internet/.
**Az iszlám vallás és a bevándorlás problematikájának az összekeverése.
(A neo-liberalizmus a multikulturalizmus fő szorgalmazója és ál-ellentéte a neo-konzervativizmus az iszlám-ellenesség élharcosa, az "oszd meg és uralkodj" elv érvényesítése érdekében.)
(6): A Haladás az, ha valaki közeledik Istenhez, a Hanyatlás pedig, ha távolodik Tőle. (Vö.: Buji Ferenc)
(7): Vö.: 38. fejezet: "A tradícióellenességtől az ellentradícionalitásig." In.: René Guénon: "A mennyiség uralma és az idők jelei." Kvintesszencia Kiadó. Debrecen. 2006.
