„A mulandóban , a folyton változóban keresni megalapozott harmóniát.
Kevés ennél elhibázottabb gondolat van.” (Simone Weil)
Kicsit pirulok, amikor útjára gurítjuk Ariadné fonalát, mert olyanról kell szólnom az elején, ami nyilvánvaló: Szóval nem a származás vagy a bőrszín az érdekes, arról senki sem tehet és nem is érdem, hogy mibe születik bele, azonban felnőtté válása után mindenki felelős a saját arcáért. (Nagy László: Adjon az isten; Buji Ferenc: A haladás és hanyatlás tradicionalista…; Buji Ferenc: Az igazi szabadságról; József Attila: Világosítsd föl; Magyar Adorján: A csodaszarvas.)
Buddha mondta: „Nem a születés teszi súdrává a súdrát, nem a születés teszi brahmanná a brahmant. A szellemiség teszi súdrává a súdrát, a szellemiség teszi brahmanná a brahmant. Ha valaki gazember, ismerje akár a négy Védát, lejjebb van a súdránál is.” (Ananda Kentish Coomaraswamy: A halál értelme; Baán Tibor: Haikuk; Titus Burckhardt: A hét szabad művészet a Chart…)
Miért vált szükségessé ezeket kijelenteni? Mert manapság - a fordítottság korában - úgytűnik, hogy leginkább olyan egyének erőltetik a témát, akiket állandóan ez foglalkoztat, nyakig ülnek ebben a gondolkodásmódban, talán anélkül, hogy észrevennék, ellentétben másokkal, akikben még maradt némi józanság. Bár ennek is állhat talán szándékosság a hátterében - akárcsak az álproblémázásnak, amely arra jó, hogy elterelje a figyelmet a lényegesről – lehetnek hatalmi, manipulatív vonatkozásai, amennyiben a meg nem szűnő vádaskodás, a megbélyegzés összezavarja az embereket, megakadályozza az érdemi párbeszédet és a közös gondolkodást fontos, szőnyeg alá söpört, témákról. (René Guénon: A modern világ válsága – Az anyagi civilizáció; René Guénon: A modern világ válsága – A sötét kor; Czakó Gábor: Az ateista; A szkítha hun magyar buddhizmus; Találkozás Titokfejtő Grandpierre Endrével; Frithjof Schuon: kérdések és válaszok.)
A hazudozás megoszt és viszályt szít, még a rend nevében is káoszt hoz létre, mert instabil az alapállása. Súlyosabb formában kifacsarja a szimbólumok jelentését, szent jelképeket, törekvéseket rossz színben tüntet fel, lealacsonyít, míg bizarr, értéktelen jelenségeket követendővé emel. (A mai szétszóródásban, szétszórásban a szórakoztató ipar az egyik fő felelős.) „Gyűlölöm az igazságot!”- mesélte el egyik ismerősöm, egy őszinte pillanatában, édesapja ars poeticáját. Holott kizárólag az igazság vezethet megalapozott békéhez. Hogy az relatív volna? Egy nézőpont lehet relatív, de attól még létezik az az abszolút tartalom, amellyel összefüggésben megnyilvánul. (Czakó Gábor: A kommunikációról; Vass Csaba: Hatalom, szakralitás, kommunikáció; René Guénon: Az elit létrehozásának problémája.)
Kinek jó a jelenlegi, vaníliás-csokoládéval leöntött, önzetlenséget hirdető és öncélúságot gyakorló, meg nem szűnő módon fölényre törekvő, lunáris-feminin, rejtetten - elfogadásnak álcázott, felolvasztó - vagy a hisztérikusan agresszív magatartás? Látszólag annak, akinek megfelel az érdemtelenül aránytalan felállás, a globális-multi-hatalomnak. Valójában azonban ez a spirituális blokkoltság, sajátos önsorsrontó vakság, senkinek sem jó, az úgynevezett győzteseknek (vinner) a legkevésbé, ha valószínűleg nem is látják – mert akkor nem tennének így -, hogy miért. (Sánta Őz, sziú főnök tanításai; Bogár László: Hálózatok ura; René Guénon: Nyugati invázió; Ananda Kentish Coomaraswamy: A demokrácia, a szabadság és egyenlőség réme; Julius Evola: A nyugat alkonya; René Guénon: Az individualizmus.)
A probléma árnyaltabb mélységekre és magasságokra utaló megközelítése, hogy a mai kor hangulatát egy alapvetően megosztó, harcias, profán alapállás, az Életizmus határozza meg, amelynek lényege, hogy elsődlegesen a dualitásra, megkülönböztetésre épül és emiatt a folyton változóban keresi saját megalapozott harmóniáját, a partnerkapcsolatot, a hatalmat, fölényt vagy mást helyezve a középpontba. Ez lehet vallás vagy ateizmus, a lényeg, hogy a mulandó kis-én van a centrumban. Ettől a felfogástól gyökeresen eltér a szakrális alapállás, amely az élet értelmét, az öncélúságot meghaladó Létben keresi és a halhatatlant, Istent helyezi a középpontba, és így az állandóban keresi megalapozott harmóniáját. Ez lehet vallás vagy szakralitás, a lényeg, hogy az örök nagy-én van a centrumban. (Buji Ferenc: A metafizikai tradicionalitás 1-2; Dienes Ottó: Hamvas Béláról; Hamvas Béla: René Guénon és a társadalom metafizikája. Emil Cioran Sartre-ról; Farkos Csapó Gyurka: A profán lázadása; René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei. A tradícióellenesség és ellentradicionalitás; René Guénon: A nagy paródia és a fordított spiritualitás; Kukorica Jancsi: A kétféle isten kép és a háromféle; Buji Ferenc: Ami egyetemes, és ami nem; Kényelmes Varjú: Az alapvető szenvedés tanítása a modernizmus.)
El kell fogadnunk a jelen kozmikus klímáját, azzal kell főznünk, amink van. A saját felelősség a megfőzött étel minőségére, a szellemiségre, az értékrendre vonatkozik. Test – Lélek - Szellem. A Szép, a Jó, az Igaz. A lehetséges stációk: Élet; Élet-Lét; Lét.
„Szeresd felebarátodat, mint tenn - magad.” (Mint t’ien – magad. T’ien = Ég. Hun eredetű, kínai szó. Szeresd benne ugyanazt az égi, isteni központot, nagy-én-t, ami önmagadban is ott van. Az igazi szeretet, fele-barátod, és önmagad, nagy-én-jének és nem kis-énjének szeretete.) „Ha a magyarok tudnák, hogy milyen hatalmas kultúrájuk van!” (Mircea Eliade).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése